Anya(g)i Ambíciók

MERSZ?

Húgom tegnap ünnepélyesen megalapította a MERSZ-et. Utólagos engedelmével nyilvánossá és nyílttá teszem, mindenki csatlakozhat, aki úgy érzi, Márai Sándor helyette is megfogalmazta, mit jelent a Március:

             Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.
                Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene.
              Észreveszem, hogy néhány napja másként ébredek. Ilyesmit gondolok félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni! Vagy: hátha, megpróbálom! Egy hét előtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem próbálom meg, belenyugszom. Közben történt valami. A külsõ világban még nincs nyoma. A természet, titkos mûhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull. Szemem dörzsölöm, dideregve nézek körül, boldogan ásítok, ezt gondolom: Isten neki, még egyszer!
            Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gõzökkel fejfájást okoz és õrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellõztetnének. Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem tanácsos elfelejteni. Minderre szükség lehet még. De már ilyesmit gondolok: “Talpra, magyar!” Egyáltalán, márciusban mindig Petõfit olvasom, néha hangosan is.
                Dideregve és kíváncsian ülünk a fényben, az égre nézünk. Nem várunk semmi különösen jót. De örülünk, hogy kezdik.

Ja, a MERSZ jelentése: Március Elsejéért Rajongók Szövetsége. 🙂

mersz

Március… a fenti érzéseken túl a gyakorlatban nálam 180 fokos fordulatot jelent a mindennapokban.

Igaz, a változás már februárban elkezdődött. Januárban kipréseltem magamból minden rosszat – könnyek, idegrohamok és “meditáció” formájában. Februárban felépítettem az idei év tervét. Falamon a táblázat, előrelátóan csak márciustól indítva :).

Fel kellett állítanom egy fontossági sorrendet, előre véve a tervekben és a napi feladatokban egyaránt azokat a “fontos” teendőket, amik a valódi céljaimhoz visznek közelebb, nem pedig “csak” sürgősek.

A blog, az újratervezést követően – sajnos – most az utolsó helyen landolt… De most nem bánom! Ez is csak egy korszak – látszik az éves naptárban. Lesz olyan periódusa az évnek, amikor a blog – nem ez, hanem a Büdös Kölkök lesz az egyik legfontosabb platform az életemben.

Nemrég kaptam egy aggódó levelet egy kedves olvasómtól – nagyon meghatódtam – hogy élek-e még, és azért tűntem-e el, mert feladtam a küzdelmet, vagy csak mert annyira aktív vagyok máshol, hogy blogolni nem jut időm. Jelentem: szerencsére az utóbbi! 🙂

Nagyvonalakban, mi történt februárban:

  • Elkészült végre a konyhánk! Na, nem 100%-osan, de mondjuk 90. 🙂

A tervezett egy, max két hétből persze 3 és fél hét lett… Addig nem kellett főznöm, sima csapban mosogattam, kerülgettük a dobozokat, szerszámokat, és élveztük a felfordulást. Tényleg élveztük! 🙂 Kizökkentett és összehozott minket az “áldatlan állapot”. Végre lehetett legálisan a nappaliban enni a tévé előtt, jókat beszélgetni munka közben a romok fölött és együtt örülni a látványos haladásnak. (És csak picit bosszankodni a naponta felmerülő újabb és újabb megoldandó problémák miatt – egy kis vésés itt-ott, pont nem jó helyen futó vezetékek, hiányzó alkatrészek, sehol egy derékszög a falon, stb.)

És ami a fő: nagyon szép lett! Bevált a fekete fal, a vastag cementlap, és a fa munkalap is! A hiper-szuper önzáródó fiókokról nem is beszélve. 🙂 Persze még visszavan ez+az: Lábazat, díszléc, lezáró izé, hiányzik egy ajtó (véletlenül nem vettük meg…) – de ezek már lopott 10 percekben is felkerülnek.

  • Elkezdtem folytatni a “Micsoda Kismama” könyvet, immár egy másik munkacímmel, de azt nem árulom el…
  • Megtartottuk az idei Imami tréninget – nagyon jó volt, sokat dolgoztunk is, este buliztunk, beszélgettünk – igazi feltöltődés volt. Nagy dolog készül Imami fronton. Teljesen (kívül -belül, azaz szerkezetileg és dizájn tekintetében is) megújul a honlapunk. Most zajlik a feltöltés, (több száz értékes tartalom), heteken belül már az új, gyönyörűséges, modern, felhasználóbarát felület lesz elérhető. Nagyon várom!
  • Családot tekintve: szerencsére csak 1 gyerek csak 1 napos influenzája, 1-2 szülinapi buli és 1 iskolai farsang volt az extra.

Márciusi menetrend- naggyon sűrű lesz,  sok határidővel… :

  • Kaposvárimami Egyesület tavalyi NEA szakmai és működési pályázat szakmai és pénzügyi beszámoló elkészítése (beadási határidő: az új beadása előtt)
  • Új NEA működési pályázat (beadási határidő: március 17.) NEA szakmai pályázat (beadási határidő: március 19.)
  • Legyél te is Fittmami” elnevezésű online játékunk előkészítése, (még nagyon az elején vagyunk) április elsején élesítés, indulás.
  • NKA Könyvkiadás pályázat (beadási határidő: március 16) – egy próbát megér a “Micsoda kismama” 🙂
  • NKA alkotói pályázat (beadási határidő: március 26.) – szépirodalmi, ill. “társadalmi” írások – hogy mivel pályázom, az maradjon titok. 😉
  • Jó lenne kategória: Terézanyu pályázat, testhezálló téma: Te miért dolgozol? (beadási határidő: március 22.)

Gyanítom, blogolni márciusban sem lesz időm…

A napi menetrendem ugyanis a következő:

  • Reggel útjára bocsátom a családot. Nagyok iskolába Apával, kicsiket én viszem a bölcsibe.
  • 8 és 9 óra között reggeli, közben telefonon e-mail átfutás, ha van fontos, gyors válasz, többi délutánra. Konyha összerántása, söprés, ha nem vitt rá a lélek este, akkor most ruhabeszedés, új adag kiteregetés.
  • 9-kor TORNA – ha törik, ha szakad! Ha van kedvem, ha nincs. Nem szeretném még egyszer szörnyülködve nézni a nyaraláson készült képeket…
  • 10-kor munka! Mégpedig a FONTOS listával kezdve. No e-mail, no FB, no szörfözgetés!
  • 1- fél 2-kor gyors ebéd.
  • Most jöhet a “sürgős” lista: E-mailek, napi Imami teendők, számlázás, egyéb ügyintézés, telefonok, stb.
  • Fél 4-kor cihelődés, indulás a gyerekekért – bár nekem csak öt van, és ebből egy hazajön heti kétszer már 2-kor, egyedül, sokszor mégis 5-6 gyereket szállítok. (Csak nehogy megint elhagyjak egyet!) Edzések, logopédus, játszópajtások…
  • Hazaérve folyamatos etetés: uzsonna, majd vele egybefolyva vacsora. Közben esetleges házi feladatozás, ikrekkel-foglalkozás, nagyokkal-beszélgetés, fürdetés, esti mesék garmada, altatás.
  • 9 után (előtte esélytelen) magánélet, házasélet. Minden, amit ez jelent, az olvasástól vagy beszélgetéstől az együtt tévézésen át az egyébig. 🙂
  • Alvás: lehetőleg éjfél előtt

Persze sokszor bekavar egy-egy váratlan esemény: azonnal be kell menni a városba pl. cégkivonatért, tavalyi pályázatok x-edik hiánypótlását vinni “moströgtön”, vagy: feldagadt a gyerek képe, gennyes fogával irány a fogorvoshoz, stb.

De amint normál nap van, a fenti napirendhez tartom magam. PONT. Csak így működik.

És ami “szentírás”: A délután a gyerekeké, az este a magamé és a férjemé.

Nem csak a pihenés miatt. Ha ez nincs, akkor borul minden.

A másikkal való törődés, a szeretet éreztetése sokszorosan megtérül! Ha nincs tapintható szeretet és türelem, akkor feszültség van. Az pedig mindenre rányomja  bélyegét. A munka se fog úgy menni, meg otthon is rossz lesz a közhangulat.

Nekem ezt sokat kell gyakorolnom, tudatosítani, mert hajlamos vagyok belefeledkezni a munkába, ha meg már “tetőfokán van a hangulat” (pl. ikrek félórája szirénáznak, nagyok ölik egymást), hamar elvesztem a fejem… és estére sokszor lemerülök.

A családot pedig nem lehet félgőzzel csinálni… Nekem sokszor, amikor napközben nagyon máson volt a fókusz, erőfeszítésembe kerül, de megpróbálom igazán élvezni a gyerekekkel ÉS a férjemmel töltött időt! Nem sajnálni a semmittevős együttlétekre az időt, mert az feltölt! De csak akkor, ha közben nem rágódok, nem az ezalatt elvégezhető teendőkön jár az eszem, hanem tényleg kikapcsolok, tényleg rájuk figyelek.
 
Március van, süt a nap. Már nem érzem hogy harcolnom kell. Teszem nap mint nap a lépéseket, végre talán a saját utamon.
mersz2
 
 
 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Judit Pap says:

    Ügyes vagy! Le a kalappal! Az idegroham, kiborulás néha természetes! Nekem csak 3 gyerekem van, de tudom, miről beszélsz! Legyen áldott a márciusod!
    Antal-pap judit


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!