Könyvterjesztés – Irány a könyvesbolt! Vagy mégsem?

Természetesen nagyon szerettem volna, ha a Szoptass ügyesen! az ország minden könyvesboltjában rögtön ott díszeleg a kirakatban és a kismamáknak szóló polcokon. Erre azonban az első 500 példány nem lett volna elég. Meg nem is kapkodtak utánam a nagykereskedések – hiszen azt sem tudták, hogy létezem. 🙂 A megoldás:

www.szoptassugyesen.hu
Első nekifutásra kizárólag én értékesítettem, direkt a könyvnek készült honlapon keresztül.
Nem én készítettem, mert nem értek a technikai dolgokhoz, (erre ott van kedves Koch Máté  néptáncos, népzenész barátunk, aki mellesleg informatikus, és van egy honlapkészítő stúdiója.) Viszont én találtam ki az egészet! Dizájnt, felépítést, szerkezetet, és a szövegeket. Akkor még csak az ösztönemre és a józan paraszti eszemre hallgathattam. Nem végeztem beható tanulmányokat weboldal-készítés ügyben. (Nemsokára módosítások is lesznek rajta, éppen ezért…)
A lényeg elsősorban az volt, hogy “működjön”, azaz felkeltse az érdeklődést, vágyat ébresszen a látogatókban a könyv birtoklására :), azaz elvezesse a neten keresgélőket a vásárlásig, azaz le is lehessen adni a rendelést! (Az, hogy a honlap híre hogyan jut el a “célközönséghez”, a marketingről szóló bejegyzés témája lesz. Ennek szükségességét ugyanis elég hamar megtapasztaltam  – amint kifogytak a rokonok, barátok, iwiw-es és más kismama ismerőseim.)
Miért jó a saját honlapon keresztüli értékesítés?
Mik a saját honlapon keresztüli értékesítés hátrányai?
Tehát mégis irány a valódi könyvesbolt!
Egy gyors teszttel kezdtem. Bevittem Kaposváron pár példányt egy forgalmas helyen levő kis magánkönyvesboltba, (20% jutalékot sikerült kialkudnom), egy gyógyszertárba, és egy gyerekruha boltba. Elég hamar elvitték őket. Úgy gondoltam, akkor jöhet az Alexandra!
Ám az ország legnagyobb könyvterjesztőjéhez nem egyszerű bekerülni!
– mondták az okosok, és azon ismerőseim is, akik közvetlen munkakapcsolatban állnak ezen óriással.
– A közvetlen megkeresésekre nem is reagálnak. Egykönyves szerzővel, aki ráadásul nem is beszállító, szóba sem állnak – mondták ők.
Írtam azért kitartóan az e-maileket – tényleg válaszra sem méltattak.
– Be kell valahogy csempészni a belistázandó kiadványok közé, akkor eljut a beszerzési vagy az értékesítési vezetőhöz – hangzott egy jószándékú tipp. Harmadik lépcsős “ismerősön” keresztül, aki egy kis kiadónál dolgozik, ez sikerült is. Elvileg célba ért – válasz nem jött.
– Majd én beszélek XY-nal! -ígérte egy bennfentes ismerősöm. Kiderült, nem eléggé az…
Akkor legalább a Bookline! – gondoltam. Felhívtam a honlapon található telefonszámot. Egy kedves férfiemberrel sikerült beszélnem, de sajnos ők is csak úgy fogadnak könyvet, ha egy nagyobb beszállítótól érkezik. Külön nem könyvelnek csak nekem… De ha sikerül szerződést kötnöm valamelyik nagykerrel, azonnal szóljak, és felveszik a készletbe! Köszi…
Kezdtem begurulni. Mi az, hogy levegőnek néznek! Nem az a típus vagyok, aki hagyja magát. Gondolj, gondolj…. És egyszer csak beugrott. Szégyelltem magam, hogy eddig nem jutott eszembe, annyira evidens!
Mire való a telefon?
A távolsági ügyintézés máig leghatékonyabb eszköze! Itt nem lehet kibújni a válasz alól! Már hívom is a beszerzési vezetőt! Miért ne? Ugyanolyan ember, mint én. Na persze, hívnám, csak éppen nincs megadva a száma a honlapon. Sebaj! Hívom az ügyfélszolgálatot. Határozott hangon bemutatkoztam, mint a Palmimar Kft. ügyvezetője (elvégre az volnék), s kértem a beszerzési vezető elérhetőségét. A készséges alkalmazott azonnal meg is adta a nevét és a telefonszámát. Ennyi. 🙂 Hurrá! Nagy levegő, összeszedett gondolatok, zöld gomb. (Mert mi a legroszabb, ami történhet? Hogy nem jön össze.)
Szerencsére a beszerzési vezető egy roppant kedves, segítőkész hölgy. Egyből megtetszett neki a téma. Az ő nevére címzett e-mailt, azaz szakszóval kiajánlást kért. Ez egy legfeljebb egyoldalas A/4-es méretű  szöveg, melyben le kellett írnom a könyv paramétereit, rövid bemutatását, és hogy szerintem  kinek és miért lesz jól eladható a könyv. Rákényszerített, hogy rövid legyek – életemben először sikerült! (Nem 8-as betűmérettel:))
Pár nap múlva érkezett is a megrendelés! Mégis az a biztos, amit maga intéz az ember! (Vagy jól kell kiszervezni…) A vicces az volt, hogy aznap délután telefonált a kiadóban levő, ismerősöm ismerősének az ismerőse, hogy miért nem szóltam, amiért bevették a könyvem. Nem értettem, miért kellett volna. Aztán kiderült, hogy pont aznap kapta meg az értékesítési vezető is az ő kiajánlását, és be akarta venni, de az én magánakcióm megelőzte. Így megúsztam egy adag jutalék leemelését a kiadó részéről!
Szerencsére a szerződés megkötése még időbe telt, így a nyomdában időre elkészült a második, javított kiadás. Pontosabban csak utánnyomás. Ez nem mindegy. Ha aprók a változtatások, nem kell új ISBN. Hogy ez mit jelent, megnézheted az OSZK honlapján a Kötelespéldányok,  ISBN, stb-re kattintva.
Persze nem rendeltek túl sokat, de legalább a csomagtartóban le tudtam vinni a pécsi raktárukba. 🙂 Szállítólevelet írtam, és persze kell tudnom számlát adni. Utána azonnal hívtam a Bookline-t. Két nap múlva már fent volt a bookline.hu-n. 
Aztán ugyanezt eljátszottam a Lírával. Egy-két telefon, és el van intézve. (Életem eddigi legnagyobb húzásánál is ez vált be, de erről majd máskor!)
A könyvesbolti értékesítés előnyei:
A könyvesbolti értékesítés hátrányai:
Remélem, végül több előnye lesz, mint hátránya. (Szépirodalmi mű esetében már nem lennék ilyenoptimista. Persze azért arról sem mondtam le… pár év múlva talán nekiállok:))
A Lírától pár napja érkezett az első elszámolás az eddigi három hétről – egy kis zsebpénz 🙂
Az Alexandrától 20-áig kell megkapnom… Ez 2 hónapnyi forgalmazás – megőrülök a kíváncsiságtól!
Persze tenni is kell azért, hogy bekerüljön a köztudatba a könyv. Na ez a marketing feladata. Hogy én hogyan csináltam, és csinálom, elmondom a következő bejegyzésekben.
Címkék: , , ,
Tovább a blogra »