Ahogy már írtam, feledhetetlen római utunkat enyhén beárnyékolta az otthon tornyosuló, ránk váró határidős tennivalók gondolata.
Ám örömhír fogadott. A könyvelő elkészítette a Kaposvárimami Közhasznú Egyesület beszámolójának pénzügyi részét. Én 28-án, szerdán este – a dátumoknak és időpontoknak ebben a posztban még nagy jelentősége lesz 😉 – pikk-pakk megcsináltam a közhasznúsági jelentést – a Pécsimami Közhasznú Egyesület jelentése alapján – hála Nórának, az Egyesület elnökének, az Imami megálmodójának, aki már elkészült ezzel.
Az OBH-nak (=Országos Bírósági Hivatal), tértivevénnyel postára kell adni, azaz “letétbe helyezni” május 31-ig.
Az ám, csakhogy ez még nem elég!
Idén minden közhasznú egyesületnek nyilatkoznia kell a közhasznúság megtartásáról, azaz megfelel-e a feltételeknek. A Közhasznúság feltételei itt szépen, átláthatóan megtalálhatók. A nyilatkozatot, a módosított alapító okirattal, és egyebekkel le kell adni május 31-ig a helyi Bíróságon.
Épp nekiveselkedtem volna az ehhez szükséges – nem kevés – papírmunkának (lásd picit lejjebb) , amikor csörgött a telefon. A könyvelő hívott, hogy ráérek a beszámolót postára adni hétfőn, június 2-án, mivel 31-e szombat. Meghosszabbították a határidőt!
Jupi! Mindent félredobtam, boldog megkönnyebbüléssel, hogy mehetek aludni, mert lesz időm megcsinálni majd hétvégén mindezt:
Csütörtökön (május 29.), nyugodt lelkiismerettel intéztem az egyéb családi teendőket:
Berohantunk ikrestől, Misistől a városba, (mert Misi is produkált egy enyhe lázat – kiderült aztán, hogy egész múlt héten nem tanult meg egy verset, csak ezt mamiéknak elfelejtette mondani, ők meg itthon fogták, gyógyulni :)).
Esti műszak: Péntekre (30-a) az ovis ballagásra el kell készülnöm az óvónénik általam bevállalt ajándékával…
Este 10-kor álltam neki, húgomat befogva, a hagyománnyá vált, kézzel készített, egyedi nagycsoportos portré-albumnak. Először Palkóék csoportjának készítettünk ilyet, most már meg is sértődnének az óvó nénik, ha nem kapnának :). Lényege, hogy minden óvó-néni kap egy neki szóló albumot, benne a ballagó gyerekek portréjával, a portré mellett pedig idézet: miért szeretem adott óvó nénit.
Na, szóval, az idei is nagyon szép lett, bár az előző verziók lecsupaszított letisztult változata. Hajnali egy körül végeztünk is vele.
Hamar elérkezett a péntek. A piciket elvittem a családi napközibe, ahova (ha sikerül), hetente 3x délelőttönként járnak. Imádjuk, mindhármunknak jót tesz :).
11 óra előtt 5 perccel csörög a telefon. “Egrimami” Eszter hív, hogy nem reagáltam az e-mailjére:
– Leadtad a közhasznúsági nyilatkozatot a bíróságon? Képzeld Egerben csak ma lehetett, délig! Nóra azt mondta, Pécsen is csak ma lehetett!
Gyomor összerándul.
– Még nem adtam le!
– És hogy állsz vele?
– Hogy??!!! Még sehogy! Még a nyilatkozatokat sem töltöttem le! Még az Alapító okiratot se módosítottam! Még semmim sincs…..!
– Hű… Akkor szerintem húzzál bele… Kérdezd meg, meddig lehet bevinni.
Internet: Kaposvári Bíróság – ügyfélfogadás 11-ig. Telefonos ügyfélszolgálat: 11-ig. Ó, hogyaza!!!
Ezt elbuktam….. Eddig volt a közhasznú az egyesület… A trehányságom miatt!!! Sírás helyett felhívtam Nórát, elpanaszoltam mennyire béna vagyok.
– Ó, pedig elküldtem neked mindent. Nyilatkozatot, alapító okirat módosítást, kikerestem a törvényhivatkozásokat, csak át kell másolnod és helyire igazítani…. Kérdezz rá, hátha nálatok még be lehet vinni!
Jó. Tárcsázom a bíróságot.
Kicsöng, nem veszik fel. Másik szám kicsöng, nem veszik fel. Bíróság másik részlege, hátha ott mondanak valamit. Kicsöng, felveszik.
– Jó napot kívánok. Ezért és ezért telefonálok.
– Kapcsolom….
– Jó napot kívánok. Ezért és ezért telefonálok.
– Kapcsolom….
– Jó napot kívánok. Ezért és ezért telefonálok.
– Kapcsolom….
– Jó napot kívánok. Ezért és ezért telefonálok.
-Hááát, már nincs itt senki. 11 -ig voltak itt. Én csak a portás vagyok. De várjon! Van itt egy doboz, ezt 1 órakor viszik el. Ebbe még be lehet tenni.
Nézzük csak:
A probléma:
A megoldás:
2. Küldjem el az anyagot a titkárnőjének e-mailben (milyen jó, ha az ember férjének van titkárnője…), és mire beérek, ő kinyomtatja és
3. Aláíratja két kollégával. Felszaladok érte, és vihetem be.
Így persze módosul a 7. pont: Legalább 12:25-kor el kell indulnom… Van tehát a munkára: most van 12:05, 20 percem!
Úgyhogy az 5. pont is módosul: Nem elég a marha gyors, szupergyorsnak kell lennem.
Ja, és 9. Most nem tudok a hasamra gondolni.
12:33. Kicsit késésben vagyok… Futás a kocsihoz. Otthoni ruhában, edzőcipőben, egyhetes zsíros hajjal, natúr karikás szemekkel. Bepattanok, hívom Norbit, hívja Erzsikét – elküldtem, indulok, nyomtasson, írassa alá.
Nem merem nézni az órát – sem a kilométerórát. Nyomom a gázt, keményen tartom a kormányt a zselici dombok kanyargós falusi útjain. Csudi jó a kedvem ! 🙂 A CD-n ZAZ szól, hogy még jobban egy francia romantikus vígjátékban érezzem magam. Az Úton c. száma, imádom, bár nem értem a szövegét…
(A reklámot sajna nem lehet átugrani, ki kell várni, de érdemes)
Épp megállapítottam, milyen jó, hogy már nincs útépítés, csak a város szélétől kint maradtak az előzni tilos táblák, mire elém kanyarodik egy tanuló vezető. És, ez nem túlzás: 35km/órával töttyög előttem!! A kanyarokban 25-el! Nem hiszem el. Feltekerem ZAZ-t max hangerőre. Nem is hallom meg Norbi telefonját…
Felrohanok Erzsikéhez – ő közli: nem jött meg az e-mail. Az gáz, mert a gmailemet, hogy megkeressük az elküldöttek között, az ő céges gépén nem lehet megnézni… Telefonos segítséggel bekapcsoljuk Norbiét. (Főnökeitől én kérek elnézést, nyomásnak engedett…) Megvannak!! Nyomtatás, aláírás, dossziéba vele, rohanás tovább.
Már fogalmazom magamban a könyörgő szöveget…
13:06 Már a négysávoson vagyok. Parkolás az első üres helyen.
13:07 Hónom alá a mappa. Kocsi bezár. Megdöntöm iskoláskori városi bajnoki 100 méteres síkfutás rekordomat 150 méteren.
13:08 Beesek a bíróság ajtaján.
Portás bácsi kikukucskál:
– Magával beszéltem telefonon? Késett… Már beszedték a dobozt.
Mielőtt csalódottan lehullana kezem, elmosolyodik, és elveszi a felé nyújtott mappát:
– Adja ide, azért ezt még beleteszem!
Hú, köszönöm, köszönöm! Legszívesebben megpuszilnám, ha nem lenne olyan öreg. Még jó, hogy üvegkalitkában van… 🙂 Inkább elmesélem neki miért is késtem.
Visszafelé ugrálnom kellett örömömben. MEGCSINÁLTAM! NEM ADTAM FEL! Jupijé, jupijájé!
Az ikrek persze elaludtak a “bölcsiben”, életükben először, így csak 3-ra kell mennem értük. Van még másfél szabad órám!! 😀
Kihasználtam. Hajat mostam, megebédeltem, és arra gondoltam: megérdemlem :)! Büszke voltam magamra!
É milyen jó, hogy hétvégén, az ikrek szülinapján, már nem kell ezzel (sem) foglalkoznom!
Még arra is maradt időm, hogy egy-egy S.K. csokrot készítsek az óvó néniknek, és lélekben Marcira hangolódva, felüdülve mehessek pityeregni harmadik gyermekem ovis ballagására. (Ahol, mondanom sem kell, ő volt az előadásban a címszereplő Kacor király, a fő versmondó és a zászló átadó :D. Majd szétvetett a büszkeség 🙂 )
A bejegyzés végén pedig szeretnék köszönetet mondani a stábnak, akik nélkül ez a kaland nem jöhetett volna létre:
Egrimami Eszternek a törődésért, Pécsimami Nórának a rengeteg munkáért és önzetlenségért, Norbinak a lelki támaszért és a gyors intézkedésért, Erzsikének a szolgálatkészségért és precizitásért, a bölcsis lányoknak néniknek a rugalmasságért, a portás bácsinak a portás-szindróma-mentes segítőkészségért.
KÖSZÖNÖM!