Mert minden benne van. Finom… és illatos. Narancs, fahéj, szegfűszeg és méz. Mert a készítése családi program. A legkisebbek is imádják nyújtani, szaggatni, díszíteni. Mazsolával, hántolt tökmaggal, mogyoróbéllel, napraforgómaggal – felét egyenesen a szánkba. Majd izgatottan várjuk, amíg sül, szép aranybarnára. Kié lesz a legszebb? A gyerekeknek a sajátjuk, nekem az övék… Másnap a cukormáz…. Tovább »

Pont én mondom… De nekem már mindegy, annyira benne vagyok, hogy magától visz előre a lendület! Olyan fázisba értem, ahol az agyam magától pörög…   De ha Te még nem tartasz itt, azt javaslom, várj még pár hetet a megvalósítással! Miért mondom ezt? … Mert a karácsony, és az adventi készülődés nem a pörgésről szól!… Tovább »

(Egy kis kitérő, így karácsony közeledtével…) Mikulás és karácsony táján ajándékáradat lepi el a kisgyerekes családokat – persze szinte minden a gyerekeké! Apukának talán sikerül elcsenni egy fél csokimikulást, de ki gondol a család lelkére, a kismamára?…   Amikor egy újszülött bekerül egy családba, természetes, hogy körülötte forog a világ. Nem is lehet ez másképp,… Tovább »

Szerintem biztosan arra gondoltál, hogy munkába járni nem szeretsz, és ott olyan tevékenységet végezni, aminek nem látod a hasznát, és nem találsz benne örömöt. Olyat, amit kötelezően szabtak ki rád, ami egysíkú, unalmas, és nem tudod, miért pont neked kell ezt csinálni… Ráadásul napi 8-9-12 órában…  A munkahelyi semmittevés talán még ennél is rosszabb. Leszívja… Tovább »

“Ébresztő!” “Miéért?” “Mert reggel van! Munkára fel!” “De hát miért?” “Mert a munka nemesít!” Én megértem Bobeket! Felkelni nehéz. Főleg, ha dolgozni kell menni. Azaz a munkahelyre, illetve egyáltalán el otthonról.   Mert hát szép, szép Bob filozófiája, de azért lássuk be, nem a leghatékonyabb módját választotta az önnemesítésnek. Eltervezett valami hasznosnak vélt tevékenységet, gondolta,… Tovább »

Amikor nem is olyan régen, az akaratom ellenére kezembe nyomott pár üzleti könyv hatására rájöttem, hogy máshogy is lehet élni, mint ahogy azt eddig láttamés (tanárgyerekként, majd tanárként) természetesnek vettem – a munka-spórolás-munka-lopottórák-munka-egyhétnyaralás-munka körforgásában, majd, a szerény nyugdíjas évek nyugalmában, azonnal neki akartam állni a megvalósításnak.    Ugyanis hirtelen szörnyű elégedetlen lettem az eddigi és… Tovább »

Ezt a kérdést egyre többször teszik fel a rokonok, barátok, közeli és távolabbi ismerősök. Közvetlenül a  harmadik helyre tornászta fel magát a “Hogy vagytok?” és a “Hogy megnőtt a legkisebb is! Mennyi idős már?” kezdetű listavezető dialógusindítók után. Ez persze logikus, hiszen a második válasz sokkoló: “Másfél éves múlt!” Mire az általános reakció: “Háát, akkor… Tovább »