MERSZ?

Húgom tegnap ünnepélyesen megalapította a MERSZ-et. Utólagos engedelmével nyilvánossá és nyílttá teszem, mindenki csatlakozhat, aki úgy érzi, Márai Sándor helyette is megfogalmazta, mit jelent a Március:

             Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.
                Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene.
              Észreveszem, hogy néhány napja másként ébredek. Ilyesmit gondolok félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni! Vagy: hátha, megpróbálom! Egy hét előtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem próbálom meg, belenyugszom. Közben történt valami. A külsõ világban még nincs nyoma. A természet, titkos mûhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull. Szemem dörzsölöm, dideregve nézek körül, boldogan ásítok, ezt gondolom: Isten neki, még egyszer!
            Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gõzökkel fejfájást okoz és õrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellõztetnének. Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem tanácsos elfelejteni. Minderre szükség lehet még. De már ilyesmit gondolok: “Talpra, magyar!” Egyáltalán, márciusban mindig Petõfit olvasom, néha hangosan is.
                Dideregve és kíváncsian ülünk a fényben, az égre nézünk. Nem várunk semmi különösen jót. De örülünk, hogy kezdik.

Ja, a MERSZ jelentése: Március Elsejéért Rajongók Szövetsége. 🙂

Március… a fenti érzéseken túl a gyakorlatban nálam 180 fokos fordulatot jelent a mindennapokban.

Igaz, a változás már februárban elkezdődött. Januárban kipréseltem magamból minden rosszat – könnyek, idegrohamok és “meditáció” formájában. Februárban felépítettem az idei év tervét. Falamon a táblázat, előrelátóan csak márciustól indítva :).

Fel kellett állítanom egy fontossági sorrendet, előre véve a tervekben és a napi feladatokban egyaránt azokat a “fontos” teendőket, amik a valódi céljaimhoz visznek közelebb, nem pedig “csak” sürgősek.

A blog, az újratervezést követően – sajnos – most az utolsó helyen landolt… De most nem bánom! Ez is csak egy korszak – látszik az éves naptárban. Lesz olyan periódusa az évnek, amikor a blog – nem ez, hanem a Büdös Kölkök lesz az egyik legfontosabb platform az életemben.

Nemrég kaptam egy aggódó levelet egy kedves olvasómtól – nagyon meghatódtam – hogy élek-e még, és azért tűntem-e el, mert feladtam a küzdelmet, vagy csak mert annyira aktív vagyok máshol, hogy blogolni nem jut időm. Jelentem: szerencsére az utóbbi! 🙂

Nagyvonalakban, mi történt februárban:

• Elkészült végre a konyhánk! Na, nem 100%-osan, de mondjuk 90. 🙂

A tervezett egy, max két hétből persze 3 és fél hét lett… Addig nem kellett főznöm, sima csapban mosogattam, kerülgettük a dobozokat, szerszámokat, és élveztük a felfordulást. Tényleg élveztük! 🙂 Kizökkentett és összehozott minket az “áldatlan állapot”. Végre lehetett legálisan a nappaliban enni a tévé előtt, jókat beszélgetni munka közben a romok fölött és együtt örülni a látványos haladásnak. (És csak picit bosszankodni a naponta felmerülő újabb és újabb megoldandó problémák miatt – egy kis vésés itt-ott, pont nem jó helyen futó vezetékek, hiányzó alkatrészek, sehol egy derékszög a falon, stb.)

És ami a fő: nagyon szép lett! Bevált a fekete fal, a vastag cementlap, és a fa munkalap is! A hiper-szuper önzáródó fiókokról nem is beszélve. 🙂 Persze még visszavan ez+az: Lábazat, díszléc, lezáró izé, hiányzik egy ajtó (véletlenül nem vettük meg…) – de ezek már lopott 10 percekben is felkerülnek.

• Elkezdtem folytatni a “Micsoda Kismama” könyvet, immár egy másik munkacímmel, de azt nem árulom el…
• Megtartottuk az idei Imami tréninget – nagyon jó volt, sokat dolgoztunk is, este buliztunk, beszélgettünk – igazi feltöltődés volt. Nagy dolog készül Imami fronton. Teljesen (kívül -belül, azaz szerkezetileg és dizájn tekintetében is) megújul a honlapunk. Most zajlik a feltöltés, (több száz értékes tartalom), heteken belül már az új, gyönyörűséges, modern, felhasználóbarát felület lesz elérhető. Nagyon várom!
• Családot tekintve: szerencsére csak 1 gyerek csak 1 napos influenzája, 1-2 szülinapi buli és 1 iskolai farsang volt az extra.

Márciusi menetrend- naggyon sűrű lesz,  sok határidővel… :

• Kaposvárimami Egyesület tavalyi NEA szakmai és működési pályázat szakmai és pénzügyi beszámoló elkészítése (beadási határidő: az új beadása előtt)
• Új NEA működési pályázat (beadási határidő: március 17.) NEA szakmai pályázat (beadási határidő: március 19.)
• “Legyél te is Fittmami” elnevezésű online játékunk előkészítése, (még nagyon az elején vagyunk) április elsején élesítés, indulás.
• NKA Könyvkiadás pályázat (beadási határidő: március 16) – egy próbát megér a “Micsoda kismama” 🙂
• NKA alkotói pályázat (beadási határidő: március 26.) – szépirodalmi, ill. “társadalmi” írások – hogy mivel pályázom, az maradjon titok. 😉
• Jó lenne kategória: Terézanyu pályázat, testhezálló téma: Te miért dolgozol? (beadási határidő: március 22.)

Gyanítom, blogolni márciusban sem lesz időm…

A napi menetrendem ugyanis a következő:

• Reggel útjára bocsátom a családot. Nagyok iskolába Apával, kicsiket én viszem a bölcsibe.
• 8 és 9 óra között reggeli, közben telefonon e-mail átfutás, ha van fontos, gyors válasz, többi délutánra. Konyha összerántása, söprés, ha nem vitt rá a lélek este, akkor most ruhabeszedés, új adag kiteregetés.
• 9-kor TORNA – ha törik, ha szakad! Ha van kedvem, ha nincs. Nem szeretném még egyszer szörnyülködve nézni a nyaraláson készült képeket…
• 10-kor munka! Mégpedig a FONTOS listával kezdve. No e-mail, no FB, no szörfözgetés!
• 1- fél 2-kor gyors ebéd.
• Most jöhet a “sürgős” lista: E-mailek, napi Imami teendők, számlázás, egyéb ügyintézés, telefonok, stb.
• Fél 4-kor cihelődés, indulás a gyerekekért – bár nekem csak öt van, és ebből egy hazajön heti kétszer már 2-kor, egyedül, sokszor mégis 5-6 gyereket szállítok. (Csak nehogy megint elhagyjak egyet!) Edzések, logopédus, játszópajtások…
• Hazaérve folyamatos etetés: uzsonna, majd vele egybefolyva vacsora. Közben esetleges házi feladatozás, ikrekkel-foglalkozás, nagyokkal-beszélgetés, fürdetés, esti mesék garmada, altatás.
• 9 után (előtte esélytelen) magánélet, házasélet. Minden, amit ez jelent, az olvasástól vagy beszélgetéstől az együtt tévézésen át az egyébig. 🙂
• Alvás: lehetőleg éjfél előtt

Persze sokszor bekavar egy-egy váratlan esemény: azonnal be kell menni a városba pl. cégkivonatért, tavalyi pályázatok x-edik hiánypótlását vinni “moströgtön”, vagy: feldagadt a gyerek képe, gennyes fogával irány a fogorvoshoz, stb.

De amint normál nap van, a fenti napirendhez tartom magam. PONT. Csak így működik.

És ami “szentírás”: A délután a gyerekeké, az este a magamé és a férjemé.

Nem csak a pihenés miatt. Ha ez nincs, akkor borul minden.

A másikkal való törődés, a szeretet éreztetése sokszorosan megtérül! Ha nincs tapintható szeretet és türelem, akkor feszültség van. Az pedig mindenre rányomja  bélyegét. A munka se fog úgy menni, meg otthon is rossz lesz a közhangulat.

Nekem ezt sokat kell gyakorolnom, tudatosítani, mert hajlamos vagyok belefeledkezni a munkába, ha meg már “tetőfokán van a hangulat” (pl. ikrek félórája szirénáznak, nagyok ölik egymást), hamar elvesztem a fejem… és estére sokszor lemerülök.