Elgondolkodtató, vagy inkább megrémítő cikk jelent meg nemrég a HRportal.hu oldalon a fenti címmel:
http://www.hrportal.hu/hr/karrierista-nok-csalad-nelkul-ez-a-jovo-20100308.html
Mivel én optimista, és naiv idealista vagyok, hiszem, hogy a világ valójában nem ebbe az irányba halad, vagy ha mégis, ez a jelenség nem tud tartós maradni… Mert természetellenes… És van egy sejtésem, hogy nem a nők természetéből fakad ez a tendencia…
Mint ahogy nem hiszek abban az új, fentről generált, és hivatalos módon terjeszteni és erőltetni próbált “divatban” sem, hogy a fiaink, lányaink, mostantól csak “gyerekek” – akikbe mi szülők, és a pedagógusok(!) magyarázzuk bele a “nemi identitásukat”… Milyen abszurd és felháborító gondolat! Természet és Isten ellen való…
Csak próbálnám kivenni fiam kezéből a huszárkardot, vagy lebeszélni unokahúgomat a pörgős szoknyájáról… Eszement korban élünk, gátlástalan vezetőkkel…
Abban reménykedek, hogy az embereknek maradt még józan eszük, és a gyomruk sem vesz be már több maszlagot. (Ami ugye egy mérgező növény… (Datura stramonium). Ázsiából került hozzánk a török időkben, mint a szemétdombok mérgező gyomja. Ettől kezdve Európában is felhasználták bódítószerek készítésére…) Az első képen még csak virágzik, ez itt pedig már a termés…
Ha Te elégedett vagy a világ eddigi rendjével, mely szerint a fiad kisfiú, a lányod kislány, a férjed férfi és apa, te nő és anya vagy, (nem feltétlenül csak fakanállal és sz@rospelenkával a kezedben!) és a társadalom alapja a család, állj ki a nézeteid mellett, és ha kell, szólalj fel! Kezdetnek akár itt a blogban. Mert nehogy már a farok csóválja a kutyát… 🙂
És nehogy a maszlag elszórja a magvait…
Szeretettel:
Kedves Gyöngyvér!<br />Számomra is fájó témát vetettél fel! Lehet, hogy kevésbé vagyok idealista, mint Te (sajnos!), de a bőrömön érzem a fent említett tendenciát! Környezetemben, 30 éves korosztályban, elvétve találok csak olyan párokat, akik kimondták az igent, a gyermekes családok meg egyenesen fehér hollónak számítanak!<br />Ezt a tendenciát Mi tudjuk csak megváltoztatni, apró lépésekkel,
Egy ismerős tanár így fogalmazott: túl sok az ÉN, és túl kevés a MI. Mélyen egyetértek. A család már nem érték, az önzés, a szabadosság a divat, mindezt a liberalizmus zászlaja alatt, ami pedig nem ugyanaz… (Egyáltalán, ha az "érték" szót kimondod, rögtön rávágják, hogy ja, te biztos "fideszes" vagy…)<br /><br />Nem tehetünk mást, mint hogy jó példát mutatunk. Sok jó példa
Köszönöm a biztatást, mindannyiunk nevében is.<br />Nekem talán azért nem tűnik reménytelennek a helyzet, mert olyan közösség vesz körül, amelyben minden (nem "majdnem minden"…) családben minimum 2, de sokban 3, sőt 4 gyerek is van, és a szülők, valami oknál fogva, együtt élnek… Aktív közösségi élettel, kulturális egyesületet működtetve. (Én fogom csinálni a honlapját, napokon belül
Hát, nehogy elszórja a "csattanó maszlag a magjait", mert akkor tényleg nagy baj lesz. Én is félek attól, milyen világban nőnek fel a gyerekeink. Sajnos a mai plakátfiúk lányos külseje is azt sugallja, hogy nem "trendi" ma igazi férfinak lenni, a férfias jellemvonások nem követendők. Én a lovagiasságot szoktam felhozni példaként. A lovagi erények a középkorban a férfiak
Kedves Gyöngyvér!<br />Én Budapest mellett élek Dunakeszin, és lehet, hogy azért nem érzem a fenti állítást, mert itt komplett kismama-kisbaba városrészben élek. Itt is nagyon sok gyermek van, bár a többség kettő gyermeknél megáll. Mi már kuriózum vagyunk hárommal. Viszont az a bensőséges közösség, amiben Ti élhettek, itt hiányzik, vagy csak én nem találom velük a kapcsolatot… De a mások