Egy hete írtam az utolsó bejegyzésem… Nagyon bosszant! Mégis ez maradt minden nap legutoljára… Pedig nem lazsáltam, csak megint “háttérmunkát” végzek. Melyik híres ember is mondta, hogy ha egy napja lenne megvalósítani egy új dolgot, akkor 23 órán keresztül tervezné, és egy óra alatt megvalósítaná… Valahogy így vagyok én is…
Tervezek, újratervezek, átgondolom, átvariálom, még az alapkoncepciót is!! Plusz tájékozódom, más forrásokat, új szemszöget, más nézőpontokat keresek, és kapok kéretlenül is…
Ezek sokszor kibillentenek a meggyőződésemből, elbizonytalanítanak, sőt elkeserítenek. Napokra… Aztán olvasok valamit, mond valaki egy dícsérő, köszönő, vagy biztató szót, és visszarázódom – mint a mesében, megháromszorozódott erővel és lelkesedéssel. Próbálom kizárni a külső, negatív befolyásoló tényezőket: a lehurrogó véleményeket (ez hülyeség, ilyen még nem volt, nem fog működni, időpocsékolás) az értetlenkedést (mit is akarsz ezzel tulajdonképp? hogy a bánatba lesz ebből pénz? hogyan fog működni pontosan?) a kétkedést (van ennek értelme? minek?) stb.
Ezek sokszor kibillentenek a meggyőződésemből, elbizonytalanítanak, sőt elkeserítenek. Napokra… Aztán olvasok valamit, mond valaki egy dícsérő, köszönő, vagy biztató szót, és visszarázódom – mint a mesében, megháromszorozódott erővel és lelkesedéssel. Próbálom kizárni a külső, negatív befolyásoló tényezőket: a lehurrogó véleményeket (ez hülyeség, ilyen még nem volt, nem fog működni, időpocsékolás) az értetlenkedést (mit is akarsz ezzel tulajdonképp? hogy a bánatba lesz ebből pénz? hogyan fog működni pontosan?) a kétkedést (van ennek értelme? minek?) stb.
A jóindulatból történőknek még nehezebb ellenállni: “Pihenned kéne!”, “Ne éjszakázz!” stb. Mert valahol igazuk van. Csak hát ők nem értik, miért fontos ez nekem annyira! Én néha úgy érzem, az életem múlik azon, hogy ebben az egy évben (a GYES lejártáig) meg tudom-e valósítani azt a stabil jövedelmet, ami ahhoz kell, hogy ne kelljen visszamennem dolgozni.
A vicces az, hogy tudom, “látom”, hogy sikerülni fog, csak még nem látom tisztán az utat. Kicsit ködös… de tudom, hogy létezik, (hiszen már azon megyek!) és oda visz, ahová igyekszem…
És persze itt a tavasz! Csábít az udvar – ültetni, metszeni, felásni, kirándulni! Nem lesz idén kiskertem – két napig sirattam, de eldöntöttem. Bármennyire szeretném, vagy az lenne gazos, vagy a munkám gázos… (A humorérzékem is elfáradt… :))
Persze azért naponta pár óra kell kint. Kimegyek az udvarra, vagy a gyerekekkel az erdőbe, (vagy csak kitárom az ablakot), és mélyeket szippantok a friss, új levegőből. Szó szerint kiszellőztetem a fejem. Hátha én is megújulok… Ilyenkor is tódulnak az új ötletek, nem csak a zuhany alatt… 🙂
És idén nem pucolok ablakot, nem csinálok nagytakarítást Húsvét előtt. Csak amennyi a lelkiismeretemnek kell. Belülről próbálom “tisztázni” magam. És a gyerekekkel foglalkozni egy kicsivel többet, illetve valóban rájuk figyelni, miközben velük vagyok. Ráhangolódni gondolatban és tettekben is az ünnepre. (Kiváló alkalom erre, hogy Nagypénteken és Nagyszombaton ki kell segítenünk a kis hobbi-kórusunkkal a kántor nélkül maradt gyülekezetet…) Kellenek nagyon az ünnepek – mert kizökkentenek a hétköznapokból, és ezáltal feltöltenek.
És elhatározom, hogy elhiszem, hogy nem ezen a pár napon fog múlni! A családomnak szüksége van rám. És nekem is rájuk. Mostanában túl sokat ülök a laptoppal kettesben… Pihennem kell, főleg “agyban”. Mert kezd egysíkúvá válni a gondolkodásom, nem jönnek az újabb ötletek, lassult a lendület. Ez nem azt jelenti persze, hogy nem fontos a fókusz! Fontos! De lélegzetvételnyi szünetre, az agy átszellőztetésére akkor is szükség van.
A tarsolyomban van is jópár blogtéma – az eredeti koncepciómnak megfelelő… Ma is egyikük következett volna, de más billentyűkre tévedtek az ujjaim… Ez van, ez vagyok. Ma…
Nem kell mindig görcsösen ragaszkodni az előre megírt programhoz! 🙂 Ez is megújulás…
Felébredek: nem az vagyok, ki voltam.
Elalszom: holnap megint más leszek.
Elalszom: holnap megint más leszek.
(Weöres Sándor „Felébredek…“)
Te hogy készülsz a Húsvétra?
Szeretettel:
A reggeli futásom alatt kigondoltam, hogy húsvétkor sem hagyom ki, itt lesznek a nagylányaim, a vőjeim (6-an!!!) vagy még többen, de ki mutasson példát nekik, úgyh. picike távra, megadva a módját, de elviszem a 3 éves Lilikémet futni, hadd tanulja a nagymamitól, s ne csak az anyukája munkába"futását" lássa. <br />Azonkívül boldog vagyok, hogy kicsi alapterületen élünk, ezt kitakarítani
Kedves Gyöngyvér!<br />A lányom 13 hónapos, most készülök anyaszerepben az első izgalmas Húsvétra…miközben, hozzád hasonlóan próbálok utat találni a felé, hogy ne kelljen majd 11 hónap múlva gyakorlatilag egész nap nélkülöznie…<br />Örülök, hogy "más billentyűkre tévedtek az ujjaid" mert így gazdagabb lettem egy megerősítéssel, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal…<br /
Köszönöm, hogy elmondtátok! <br />Szerencsés családotok van! :)<br />Mindenkinek a tiétekhez hasonló, boldog, együtt töltött Húsvétot kívánok!
nálunk a húsvét, nem "igazi " ünnep…csak a hétfőt tartjuk, amikor is a fiúk elmennek locsolkodni 🙂 a kicsi 22 hónapos, neki biztos óriási szenzáció lesz…<br />a takarítás nálunk már megvolt..találtam is jó pár ötletet a régi írásaim közt…a 30 éves dolgok feltámadtak 🙂 és én csak bámulok, hogy mennyi mindenre másképp emlékszem…<br /><br />kerti munkát és kicsit több időt