Ki vállalja a felelősséget?

Minerva Capitoliuma, a gondolkodó nők magazinja

Biztosan Te is láttad/hallottad már, vagy saját életedből emlékszel rá, hogy minden gyereknek van egy olyan viszonylag hosszú időszak az életében, amikor szereti másra hárítani a felelősséget.

– Nem én voltam, ő volt! – A klasszikus egymásra mutogatós módszer.
– Nem tudom ki volt, biztos valaki bemászott az ablakon, és ő csinálta. – A klasszikus naiv, „én ott se voltam” módszer.
– Nem én voltam, biztos kijött a rosszMarci a tükörből, és ő csinálta! – A klasszikus fantáziadús módszer.
Ez gyerekeknél nemcsak, hogy szükségszerű, mert a fejlődési folyamat, a személyiség érésének része, de gyakran még vicces is. Sok-sok gyerekszáj sztori született már a felelősség hárításának szituációjából.

A probléma ott van, amikor egy ember, a felelősség témakörében örökre gyermek marad.
– Én nem tehetek róla. Rosszkor születtem, rossz helyre. – A klasszikus „karok széttárva”módszer.
– Ez nem az én dolgom, kis ember vagyok én ehhez. – A klasszikus elfordulós módszer.
– Ej, ráérünk arra még, nem kell vele foglalkozni. – A klasszikus patópál módszer, amely tipikusan a környezetvédelem és egyéb globális témáknál bukkan elő.
– Nem tudok dönteni, talán nem is lehet jól dönteni. – A klasszikus hezitálós módszer.
– Én csak visszaütöttem… – A klasszikus háborús módszer.
– Ez nem az én hibám, a kormány és a multik tehetnek róla! – A klasszikus „egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok”, avagy a „KisVuk” módszer.

Léteznek olyan globális felelősség átruházások a történelemben, amelyek elsőre abszolút valóságtól elrugaszkodottnak, irracionálisnak tűnnek, de csak addig, míg nem tudjuk, hogy mik a valódi mozgatórugók a háttérben. Ezek tipikusan politikai játszmákon, vagy olyan gazdasági megfontoláson alapuló hatalmi harcok, amikről néha jobb is, ha nem tudunk.

De az, hogy a mi életünkben, mi, nők vállaljuk-e a felelősséget a gondolatainkért, szavainkért, tetteinkért, arról már nemcsak tudnunk kell, de tennünk is kell érte. Mert mi nők vagyunk leginkább hatással a gyerekeink, sőt unokáink életére. A jövőre.

A Minerva Capitoliuma 2. évfolyamának 4. – áprilisi – száma a felelősségvállalás témáját járja körbe, a már megszokott „minervás” stílusban:

– gondolkodásra ösztönözve,
– új összefüggések meglátására késztetve,
– az agyadat beindítva, a cikkeket érdekes rovatokra bontva, úgy, mint pénzügyek, egészség és öngyógyítás, környezettudatosság, ezotéria, önismeret.
– A felelősségvállalás témáját teszi nagyító alá interjúnk is, amely nem hétköznapi módon, pont egy segítő szolgálat vezetőjét kérdezi a felelősségvállalásról.

Szeretettel:

(Ha még nem tetted, iratkozz fel a blogértesítőmre, hogy azonnal értesíthesselek a legújabb bejegyzésemről! kattints ide!)