Makovecz Imrétől hallottam egyszer egyik interjújában, hogy a legfőbb múzsa a HATÁRIDŐ. Azóta is egyik kedvenc mondásom, ha megint elsz@rakodom az időm :). A megállapítás igazát nagyon sokszor tapasztaltam, de hogy mekkora ereje van vészhelyzetben, azt magam sem gondoltam volna.
Ahogy már írtam, feledhetetlen római utunkat enyhén beárnyékolta az otthon tornyosuló, ránk váró határidős tennivalók gondolata.
Ám örömhír fogadott. A könyvelő elkészítette a Kaposvárimami Közhasznú Egyesület beszámolójának pénzügyi részét. Én 28-án, szerdán este – a dátumoknak és időpontoknak ebben a posztban még nagy jelentősége lesz 😉 – pikk-pakk megcsináltam a közhasznúsági jelentést – a Pécsimami Közhasznú Egyesület jelentése alapján – hála Nórának, az Egyesület elnökének, az Imami megálmodójának, aki már elkészült ezzel.
Az OBH-nak (=Országos Bírósági Hivatal), tértivevénnyel postára kell adni, azaz “letétbe helyezni” május 31-ig.
Az ám, csakhogy ez még nem elég!
Idén minden közhasznú egyesületnek nyilatkoznia kell a közhasznúság megtartásáról, azaz megfelel-e a feltételeknek. A Közhasznúság feltételei itt szépen, átláthatóan megtalálhatók. A nyilatkozatot, a módosított alapító okirattal, és egyebekkel le kell adni május 31-ig a helyi Bíróságon.
Épp nekiveselkedtem volna az ehhez szükséges – nem kevés – papírmunkának (lásd picit lejjebb) , amikor csörgött a telefon. A könyvelő hívott, hogy ráérek a beszámolót postára adni hétfőn, június 2-án, mivel 31-e szombat. Meghosszabbították a határidőt!
Jupi! Mindent félredobtam, boldog megkönnyebbüléssel, hogy mehetek aludni, mert lesz időm megcsinálni majd hétvégén mindezt:
- Az új jogszabályoknak megfelelően módosított alapító okirat,
- közgyűlési jegyzőkönyv az alapító okirat módosításáról (és a tavalyi beszámoló + közhasznúsági elfogadásáról)
- jelenléti ív a jegyzőkönyvhöz
- a 2012-es és 2013-as beszámoló és közhasznúsági + mindkettőhöz a tértivevény, ami igazolja, hogy letétbe helyeztük az Országos Bírósági Hivatalnál,
- két kérelem nyomtatvány kitöltve: egy változásbejelentési és egy közhasznúság “megtartása” iránti
- vezető tisztségviselők új típusú összeférhetetlenségi nyilatkozata
- nyilatkozat arról, hogy a közhasznúság feltételeinek megfelelünk
Csütörtökön (május 29.), nyugodt lelkiismerettel intéztem az egyéb családi teendőket:
Berohantunk ikrestől, Misistől a városba, (mert Misi is produkált egy enyhe lázat – kiderült aztán, hogy egész múlt héten nem tanult meg egy verset, csak ezt mamiéknak elfelejtette mondani, ők meg itthon fogták, gyógyulni :)).
- MÁK – GYES igénylés,
- posta,
- bank,
- másik egyesülettel papírok, stb.
- + doki néni,
- du. színház-szerződés a nagyokkal,
- plusz bónusz: húgom megkért, hogy tartsam meg helyette a lányoknak az RG edzést 🙂
Esti műszak: Péntekre (30-a) az ovis ballagásra el kell készülnöm az óvónénik általam bevállalt ajándékával…
Este 10-kor álltam neki, húgomat befogva, a hagyománnyá vált, kézzel készített, egyedi nagycsoportos portré-albumnak. Először Palkóék csoportjának készítettünk ilyet, most már meg is sértődnének az óvó nénik, ha nem kapnának :). Lényege, hogy minden óvó-néni kap egy neki szóló albumot, benne a ballagó gyerekek portréjával, a portré mellett pedig idézet: miért szeretem adott óvó nénit.
Na, szóval, az idei is nagyon szép lett, bár az előző verziók lecsupaszított letisztult változata. Hajnali egy körül végeztünk is vele.
Hamar elérkezett a péntek. A piciket elvittem a családi napközibe, ahova (ha sikerül), hetente 3x délelőttönként járnak. Imádjuk, mindhármunknak jót tesz :).
11 óra előtt 5 perccel csörög a telefon. “Egrimami” Eszter hív, hogy nem reagáltam az e-mailjére:
– Leadtad a közhasznúsági nyilatkozatot a bíróságon? Képzeld Egerben csak ma lehetett, délig! Nóra azt mondta, Pécsen is csak ma lehetett!
Gyomor összerándul.
– Még nem adtam le!
– És hogy állsz vele?
– Hogy??!!! Még sehogy! Még a nyilatkozatokat sem töltöttem le! Még az Alapító okiratot se módosítottam! Még semmim sincs…..!
– Hű… Akkor szerintem húzzál bele… Kérdezd meg, meddig lehet bevinni.
Internet: Kaposvári Bíróság – ügyfélfogadás 11-ig. Telefonos ügyfélszolgálat: 11-ig. Ó, hogyaza!!!
Ezt elbuktam….. Eddig volt a közhasznú az egyesület… A trehányságom miatt!!! Sírás helyett felhívtam Nórát, elpanaszoltam mennyire béna vagyok.
– Ó, pedig elküldtem neked mindent. Nyilatkozatot, alapító okirat módosítást, kikerestem a törvényhivatkozásokat, csak át kell másolnod és helyire igazítani…. Kérdezz rá, hátha nálatok még be lehet vinni!
Jó. Tárcsázom a bíróságot.
Kicsöng, nem veszik fel. Másik szám kicsöng, nem veszik fel. Bíróság másik részlege, hátha ott mondanak valamit. Kicsöng, felveszik.
– Jó napot kívánok. Ezért és ezért telefonálok.
– Kapcsolom….
– Jó napot kívánok. Ezért és ezért telefonálok.
– Kapcsolom….
– Jó napot kívánok. Ezért és ezért telefonálok.
– Kapcsolom….
– Jó napot kívánok. Ezért és ezért telefonálok.
-Hááát, már nincs itt senki. 11 -ig voltak itt. Én csak a portás vagyok. De várjon! Van itt egy doboz, ezt 1 órakor viszik el. Ebbe még be lehet tenni.
Na, a kisördög erre persze befészkelte magát a fejembe. Számba vettem az esélyeket. Ha több, mint nulla… akkor az azt jelenti, nem lehetetlen.
Nézzük csak:
A probléma:
- Nem állok sehogy: Meg kell csinálnom az Alapító okirat módosítást, letölteni és kitölteni a változásbejelentési és a közhasznúság “megtartása” iránti kérelem nyomtatványt, és a nyilatkozatot arról, hogy a közhasznúság feltételeinek megfelelünk.
- Ezeket ki kell nyomtatni, de nincs itthon egyetlen papír sem! (Hogy a fenébe???)
- + Két tanúval aláíratni
- A többi papírt lehetetlen beszereznem, többiekkel aláíratni, stb.
- 12 óra lesz 10 perc múlva. Ez önmagában is elég aggasztó probléma, ráadásul ugyebár percről percre rohamosan nő,
- és délRE kellene mennem az ikrekért a családi napközibe.
- 13 órára be kell érnem a városba a bíróságra a kész anyaggal. 10km-re lakunk.
- Norbi Pesten van vmi konferencián, és nem veszi fel, hogy megerősítsen, érdemes megpróbálni.
- Éhes vagyok…
A megoldás:
- Nóra anyagából két egyszerű billentyűkombinációval (CtrC és CtrlV) és anno a vizsgaidőszakban kifejlesztett gyors-szkennelő olvasással és turbó fogalmazással viszonylag hamar meg tudom csinálni és “helyire” varázsolni a dokumentumokat.
- ??? Kivel nyomtattassam ki itt a falu szélen hirtelen? Ezt a pontot későbbre teszem – ez valahogy tuti megoldódik…
- Ez sem lehet gond. Ha más nem, a portás bácsi a bíróságon, meg vki az utcáról…
- Van hiánypótlási lehetőség, csak adjam be a nyilatkozatot és a módosított alapítót. A többit majd kiküldik hiánypótlásra. Legalább nem veszi el az időt.
- Marha gyorsnak kell lennem.
- Felhívom a családi napközit, hogy bocsi, vis major, nem tudok menni a kicsikért. Jól érzik magukat? Oké, maradhatnának? Nem baj, ha nem tudnak elaludni…
- 10 perc a város széle, ha nagyon beletaposok, onnan 6-7 a bíróság, plusz parkolás. Bruttó 25 perc alatt beérek. Tehát 12:35-kor bőőven elég elindulnom. Van tehát a munkára… most van dél: 35 percem.
- Norbi végre hív!! Véleménye: Hajrá!! És választ is ad 2 pontra:
2. Küldjem el az anyagot a titkárnőjének e-mailben (milyen jó, ha az ember férjének van titkárnője…), és mire beérek, ő kinyomtatja és
3. Aláíratja két kollégával. Felszaladok érte, és vihetem be.
Így persze módosul a 7. pont: Legalább 12:25-kor el kell indulnom… Van tehát a munkára: most van 12:05, 20 percem!
Úgyhogy az 5. pont is módosul: Nem elég a marha gyors, szupergyorsnak kell lennem.
Ja, és 9. Most nem tudok a hasamra gondolni.
Csattognak a billentyűk, új ablakok nyílnak, fájlok töltődnek, és már repül is a levél a csatolmányokkal az éterben Erzsike címére.
12:33. Kicsit késésben vagyok… Futás a kocsihoz. Otthoni ruhában, edzőcipőben, egyhetes zsíros hajjal, natúr karikás szemekkel. Bepattanok, hívom Norbit, hívja Erzsikét – elküldtem, indulok, nyomtasson, írassa alá.
Nem merem nézni az órát – sem a kilométerórát. Nyomom a gázt, keményen tartom a kormányt a zselici dombok kanyargós falusi útjain. Csudi jó a kedvem ! 🙂 A CD-n ZAZ szól, hogy még jobban egy francia romantikus vígjátékban érezzem magam. Az Úton c. száma, imádom, bár nem értem a szövegét…
(A reklámot sajna nem lehet átugrani, ki kell várni, de érdemes)
Épp megállapítottam, milyen jó, hogy már nincs útépítés, csak a város szélétől kint maradtak az előzni tilos táblák, mire elém kanyarodik egy tanuló vezető. És, ez nem túlzás: 35km/órával töttyög előttem!! A kanyarokban 25-el! Nem hiszem el. Feltekerem ZAZ-t max hangerőre. Nem is hallom meg Norbi telefonját…
Felrohanok Erzsikéhez – ő közli: nem jött meg az e-mail. Az gáz, mert a gmailemet, hogy megkeressük az elküldöttek között, az ő céges gépén nem lehet megnézni… Telefonos segítséggel bekapcsoljuk Norbiét. (Főnökeitől én kérek elnézést, nyomásnak engedett…) Megvannak!! Nyomtatás, aláírás, dossziéba vele, rohanás tovább.
Be a kocsiba, öööö: 12:58-kor…
Már fogalmazom magamban a könyörgő szöveget…
13:06 Már a négysávoson vagyok. Parkolás az első üres helyen.
13:07 Hónom alá a mappa. Kocsi bezár. Megdöntöm iskoláskori városi bajnoki 100 méteres síkfutás rekordomat 150 méteren.
13:08 Beesek a bíróság ajtaján.
Portás bácsi kikukucskál:
– Magával beszéltem telefonon? Késett… Már beszedték a dobozt.
Mielőtt csalódottan lehullana kezem, elmosolyodik, és elveszi a felé nyújtott mappát:
– Adja ide, azért ezt még beleteszem!
Hú, köszönöm, köszönöm! Legszívesebben megpuszilnám, ha nem lenne olyan öreg. Még jó, hogy üvegkalitkában van… 🙂 Inkább elmesélem neki miért is késtem.
Visszafelé ugrálnom kellett örömömben. MEGCSINÁLTAM! NEM ADTAM FEL! Jupijé, jupijájé!
Az ikrek persze elaludtak a “bölcsiben”, életükben először, így csak 3-ra kell mennem értük. Van még másfél szabad órám!! 😀
Kihasználtam. Hajat mostam, megebédeltem, és arra gondoltam: megérdemlem :)! Büszke voltam magamra!
É milyen jó, hogy hétvégén, az ikrek szülinapján, már nem kell ezzel (sem) foglalkoznom!
Még arra is maradt időm, hogy egy-egy S.K. csokrot készítsek az óvó néniknek, és lélekben Marcira hangolódva, felüdülve mehessek pityeregni harmadik gyermekem ovis ballagására. (Ahol, mondanom sem kell, ő volt az előadásban a címszereplő Kacor király, a fő versmondó és a zászló átadó :D. Majd szétvetett a büszkeség 🙂 )
A bejegyzés végén pedig szeretnék köszönetet mondani a stábnak, akik nélkül ez a kaland nem jöhetett volna létre:
Egrimami Eszternek a törődésért, Pécsimami Nórának a rengeteg munkáért és önzetlenségért, Norbinak a lelki támaszért és a gyors intézkedésért, Erzsikének a szolgálatkészségért és precizitásért, a bölcsis lányoknak néniknek a rugalmasságért, a portás bácsinak a portás-szindróma-mentes segítőkészségért.
KÖSZÖNÖM!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: