(Itt az előző rész – AFT1) És ekkor belépett a férjem. Kissé zavartan megállt az ajtóban, kezében egy nagy csomaggal. Ránéztem a fotelből – épp a régóta vágyott beépített szekrényünk szépen sikerült tervét sirattam, amit ebben a hónapban sem tudtunk megcsináltatni, mert nem maradt rá hetvenezer forintunk, – és rosszat sejtve megkérdeztem: – Hát az… Tovább »