HősNőkblogok Hogy a Szürke Urak – akik nem a szürke hétköznapok :), (egyszer biztosan ideérek leírni, kik ők… ) ne találjanak rám, pár napra megint, mint oly sokszor “régen”, a kényelmes alkalmazotti offline időkben, boldogan alámerültem a kreatív, jótékony célú non-profit alkotótevékenység boldogsághormont és lelki békét generáló foglalatosságába. Azaz elvállaltam, hogy kitalálom, sőt megcsinálom a… Tovább »

Május a kedvenc hónapom. Nem csak a születésnapom miatt, hanem mert ilyenkor úgy érzem, kinyílik a szívem, az elmém, újjászületek, mint a főnix, újra képes vagyok befogadni az áradó világot, és teljesülnek a kívánságaim, amiket a költő gyönyörűen megfogalmazott helyettem: Kányádi Sándor: Könyörgés tavasszal Fölparittyázta az égre magát a pacsirta. Dugja fejét a sok-sok pipevirág…. Tovább »

Szakad az eső… Mégis délelőtt a városban voltam. “Ügyeket intéztem.” Tesco-s bevásárlás, posta, bank, munkahelyen adóbevallással kapcsolatos papírok, tankolás, pár telefon. Egy óra alatt mindennel végeztem!! Hogyan csináltam? Hát persze, hogy gyerek nélkül! 🙂 De nem volt ez mindig így, sőt! Nekem is újdonság, hogy mindez után még marad időm blogot írni… Persze mindazt, amit… Tovább »

 Egy hete írtam az utolsó bejegyzésem… Nagyon bosszant! Mégis ez maradt minden nap legutoljára… Pedig nem lazsáltam, csak megint “háttérmunkát” végzek. Melyik híres ember is mondta, hogy ha egy napja lenne megvalósítani egy új dolgot, akkor 23 órán keresztül tervezné, és egy óra alatt megvalósítaná… Valahogy így vagyok én is… Tervezek, újratervezek, átgondolom, átvariálom, még… Tovább »

Elgondolkodtató, vagy inkább megrémítő cikk jelent meg nemrég a HRportal.hu oldalon a fenti címmel: http://www.hrportal.hu/hr/karrierista-nok-csalad-nelkul-ez-a-jovo-20100308.html  Mivel én optimista, és naiv idealista vagyok, hiszem, hogy a világ valójában nem ebbe az irányba halad, vagy ha mégis, ez a jelenség nem tud tartós maradni… Mert természetellenes… És van egy sejtésem, hogy nem a nők természetéből fakad ez… Tovább »

Akkor szép a huszár, ha felül a lovára, rávágja a csákóját a büszke homlokára, rávágja a csákóját a két fekete szemére, hogy ne lássa senki, hogy hull a magyar huszár könnye. Hull a huszár könnye a lova sörényére, lova sörényéről meg lepereg a földre, sirathatsz galambom, mer el leszel felejtve, piros rózsát nem teszek a… Tovább »

Januárban egyik nap összeszedtem magam, felhívtam a közeli családi napközit, amit ismerőseink ajánlottak, és bejelentkeztünk. Másnap mehettünk is a “beszoktatásra”. Már amikor benyitottunk, éreztem, hogy valami nem stimmel. Csak nem tudtam megfogalmazni, mi. A ház rendes, tiszta, kicsit szegényesen, de ízlésesen berendezett, (bár kicsit sötétnek tűnt, és elég hideg volt), a gondozónő közvetlen, barátságos, a… Tovább »

Az ugye kiderült már rólam, hogy bőven vannak céljaim, megvalósítandó terveim, aktuális feladataim. Egyik rossz tulajdonságom ráadásul, amin egy ideje tudatosan igyekszem változtatni, (csak nehezen megy, mert sokszor észre sem veszem magam…) hogy mindent egyszerre akarok csinálni, és lehetőleg azonnal. Harmadik gyerekkel, 7. éve itthon, én is bekerültem azok közé, akinek, mint Vida Ági írja… Tovább »

Biztosan te is észrevetted már, hogy az internet (és az “offline” világ is) tele van sikeres, aktív, kreatív és munkájukban termékeny kismamákkal, sokgyermekes családanyákkal. Blogolnak, alkotnak, lendületesen vezetik a vállalkozásukat, s mindeközben jut idejük és türelmük a családjukra, megőrzik jókedvüket és lelkesedésüket, mosolyogva, könnyedén veszik az akadályokat, vagy nincsenek is akadályok előttük. Minden elismerésem az… Tovább »

Talán te is olvastad Varga Katalin kisregényét gyerekkorodban, s emlékszel még, mi a boncaság. Én épp egy hete vagyok lázas beteg. A család többi tagja felváltva egy-két napig szolidarított velem, ők ennyivel megúszták. Én elkaptam Marci fiamnak valami gyerekbetegségét, ami iszonyú fájdalmas, hólyagos szájfertőzéssel, és hosszan tartó magas lázzal jár. Tehát csak enni és járni-kelni… Tovább »