(Itt az előző rész – AFT1) És ekkor belépett a férjem. Kissé zavartan megállt az ajtóban, kezében egy nagy csomaggal. Ránéztem a fotelből – épp a régóta vágyott beépített szekrényünk szépen sikerült tervét sirattam, amit ebben a hónapban sem tudtunk megcsináltatni, mert nem maradt rá hetvenezer forintunk, – és rosszat sejtve megkérdeztem: – Hát az… Tovább »

Pont én mondom… De nekem már mindegy, annyira benne vagyok, hogy magától visz előre a lendület! Olyan fázisba értem, ahol az agyam magától pörög…   De ha Te még nem tartasz itt, azt javaslom, várj még pár hetet a megvalósítással! Miért mondom ezt? … Mert a karácsony, és az adventi készülődés nem a pörgésről szól!… Tovább »

Szerintem biztosan arra gondoltál, hogy munkába járni nem szeretsz, és ott olyan tevékenységet végezni, aminek nem látod a hasznát, és nem találsz benne örömöt. Olyat, amit kötelezően szabtak ki rád, ami egysíkú, unalmas, és nem tudod, miért pont neked kell ezt csinálni… Ráadásul napi 8-9-12 órában…  A munkahelyi semmittevés talán még ennél is rosszabb. Leszívja… Tovább »

“Ébresztő!” “Miéért?” “Mert reggel van! Munkára fel!” “De hát miért?” “Mert a munka nemesít!” Én megértem Bobeket! Felkelni nehéz. Főleg, ha dolgozni kell menni. Azaz a munkahelyre, illetve egyáltalán el otthonról.   Mert hát szép, szép Bob filozófiája, de azért lássuk be, nem a leghatékonyabb módját választotta az önnemesítésnek. Eltervezett valami hasznosnak vélt tevékenységet, gondolta,… Tovább »