Természetesen nagyon szerettem volna, ha a Szoptass ügyesen! az ország minden könyvesboltjában rögtön ott díszeleg a kirakatban és a kismamáknak szóló polcokon. Erre azonban az első 500 példány nem lett volna elég. Meg nem is kapkodtak utánam a nagykereskedések – hiszen azt sem tudták, hogy létezem. 🙂 A megoldás: www.szoptassugyesen.hu Első nekifutásra kizárólag én értékesítettem,… Tovább »

Amikor sógornőm kezébe vette a könyvem elsőként elkészült példányai egyikét, ámultan kiáltott fel: – Gyömbi, ez olyan, mint egy igazi könyv! 🙂  Hát igen. Olyan lett. Illetve az lett. Negyedik gyermekem… 🙂 Ámbátor az idáig vezető út elég sok lépésből állt. Könyvkiadás – mi az nekünk? Elég volt épp csak kicsit tájékozódni a könyvkiadás mibenlétéről… Tovább »

Mindig is szerettem volna író lenni. Ötévesen írtam (és rajzoltam) első művem, a “Nyuszik lakodalma” címmel. Ezt követte még számos alkotás. Verseskötet nyolc évesen, Piroska és a farkas humoros átirat kilenc évesen, gimiben novellák, regénykezdemények. Csupa színvonalas mű, melyet remélem senki nem fog felfedezni a régi szekrény mélyén, ha már híres leszek. 🙂 Mi vitt… Tovább »

Hogy is van a mondás? Ha az egyik ajtó bezárul, kinyílik egy másik … Mögöttem ugyan nem zárult be egy ajtó sem, csak kicsit behajtottam az MLM-ét, viszont nagyon kíváncsi vagyok, szeretek új dolgokat felfedezni, és jól a dolgok mögé nézni. Minden érdekel, és el is tudom képzelni magam szinte bármilyen szerepben – a sikeres… Tovább »

(AFT 2) Annak ellenére, hogy világéletemben jó tanuló voltam, én nem sok mindenre – bevallom becsülettel. Pedig mennyi “fontos” dolgot kellett bebiflázni – adatok, dátumok, képletek, s közben elveszett a lényeg. Az összkép, az egyéni látásmód, a kreatív gondolkodás, és egyáltalán, az “élet szaga”, hogy fel lehetett volna készülni rá! Pedig tanulni jó! Sőt, elengedhetetlen,… Tovább »

Ezt a cikket nemrég olvastam a HősNők című, egyik kedvenc blogomon, Vidi Rita tollából. Mintha én írtam volna! Válságról, válságkommunikációról, válságkezelésről. A megfelelő hozzáállásról, amivel felülkerekedhetünk a belénk beszélt félelmeken, kudarcokon. Reményt és lendületet ad a következő évhez. Olvasd el!2010-ben minden jobb lesz Az én történetem (AFT :)) holnap folytatódik!... Tovább »

(Itt az előző rész – AFT1) És ekkor belépett a férjem. Kissé zavartan megállt az ajtóban, kezében egy nagy csomaggal. Ránéztem a fotelből – épp a régóta vágyott beépített szekrényünk szépen sikerült tervét sirattam, amit ebben a hónapban sem tudtunk megcsináltatni, mert nem maradt rá hetvenezer forintunk, – és rosszat sejtve megkérdeztem: – Hát az… Tovább »

Mármint a történetet. Mármint az “Anya és az Anyagi Függetlenség Történetét”. In medias res helyett, úgy vélem, az a tisztességes, ha az elejétől. A regény a közelmúltban kezdődik. Igyekszem majd a cselekmény, és az olvasó haszna szempontjából fontos momentumokra szorítkozni, (bevallom, ez nehezemre fog esni, hiszen annyi izgalmas dolgon mentem keresztül:)), hogy minél előbb eljussunk… Tovább »

Szeretettel köszöntök minden új olvasót az újesztendő küszöbén! Örülök a szép számú feliratkozónak! Ígérem, lesz bőven olvasnivaló – amint kiheverem a karácsony – szilveszter (50 fős vendégsereg nálunk…) –  újévi malacsütés (kemencében, 60 főnek, nem nálunk… ) kellemes fáradságait. Persze azért nem tétlenkedtem. Életemben először én is újévi fogadalmakat tettem. Az ide vonatkozókat el is… Tovább »

Mert minden benne van. Finom… és illatos. Narancs, fahéj, szegfűszeg és méz. Mert a készítése családi program. A legkisebbek is imádják nyújtani, szaggatni, díszíteni. Mazsolával, hántolt tökmaggal, mogyoróbéllel, napraforgómaggal – felét egyenesen a szánkba. Majd izgatottan várjuk, amíg sül, szép aranybarnára. Kié lesz a legszebb? A gyerekeknek a sajátjuk, nekem az övék… Másnap a cukormáz…. Tovább »